3D grafika egyszerűen

A processing nem csak két dimenzióban enged firkálni a rajzfelületre, de három dimenziós világokat is elég egyszerű létrehozni. Következzenek az első tapasztalataim.


Húzd az egeret a rózsaszín felület fölé!


A kód, utána pedig a kommentár:


void setup() {
  size(640, 360, P3D);
  background(0);
  frameRate(10);
}
 
void draw() {
  background(#FF66CC);
  lights();
  for (int i=0; i <= 32; i++) {
    for (int c=0; c < 20; c++) {   
      int plusz=0;
      int forgat=0;
      float tav=dist(i,c,int(mouseX/20),int((height-mouseY)/20));
      if (tav < 10) {
        //plusz=int((11-tav)*4);
        forgat=int((11-tav)*3);
      }
      fill(255);
      lemez(i*23,360-plusz,-c*23,forgat);
    }
  }
}
 
void lemez (int x,int y,int z, int forgat) {
  pushMatrix();
  translate(x,y,z);
 
  rotateX(radians(random(forgat)));
  rotateY(radians(random(forgat)));
  rotateZ(radians(random(forgat)));
 
  scale(10);
  beginShape(QUADS);
  vertex(-1,  0,  -1);
  vertex(- 1,  0, 1);
  vertex( 1, 0,  1);
  vertex(1, 0,  - 1);
  endShape();
  popMatrix();
}


A rajzlapot a harmadik dimenzió felé megnyitni a size parancs harmadik paraméterével tudjuk. Az alapvető rajzoló funkciók ugyanúgy működnek, vagyis minden képkockánál törölhetünk (vagy éppen nem), vonalat húzhatunk, stb.

size(640, 360, P3D);

A három dimenziós testek építése egy kicsivel trükkösebb, mint a két dimenziós rajzolás. A kódban ez mind a lemez() függvényben történik. Először minden testet fel kell építenünk egy pufferben, amit a

pushMatrix();

paranccsal hozunk létre, majd a

popMatrix();

rajzoljuk ki a tartalmát a "vászonra".

Közvetlenül a puffer létrehozása után kell megmondanunk azt is, hogy hová akarjuk elhelyezni a testet, illetve mennyit szeretnénk forgatni rajta (radiánban kéri!). A kódban ez így néz ki:

 translate(x,y,z);

rotateX(radians(random(forgat)));

rotateY(radians(random(forgat)));

rotateZ(radians(random(forgat)));

Ezek után nem meglepő, hogy az olyan primitív testek, mint a box() vagy a sphere() csak egy paramétert kérnek: a méretüket. Ha magunk szeretnénk építkezni, megtehetjük:

beginShape(QUADS);

vertex(-1,  0,  -1);

vertex(- 1,  0, 1);

vertex( 1, 0,  1);

vertex(1, 0,  - 1);

endShape();

Ilyen felületekből akármennyit létrehozhatunk. Fontos megjegyezni, hogy ez egy relatív koordináta-rendszer, vagyis ahhoz, hol fog megjelenni a képernyőn, nincsen semmi köze (ezt a translate csinálja). Annál fontosabb a (0,0,0) pont: e körül tudjuk forgatni a testet.

Ennyivel gyakorlatilag már képesek vagyunk egyszerű három dimenziós világokat készíteni. 

További példákért és információért ide érdemes ellátogatni, illetve továbbra is figyelemmel kísérni a Kép és Kód blogot:)